Hamis a kép,

ami a közgazdász-pályáról bennünk él – kétségkívül pofátlanul magas fizetésekkel csábítják a végzősöket, ám utóbbiakból is több van, mint amennyire a piacnak szüksége lenne. A megfelelő pluszok nélkül tehát itt sem indul az ember túl jó esélyekkel. Ezek a pluszok sokfélék lehetnek: külföldi kapcsolatok, még egyetemistaként szerzett szakmai gyakorlat, esetleg a családi vállalkozás nyújtotta viszonylag biztos háttér – feltéve, hogy az embernek van ilyenje.

Külföldre eljutni

nem egyszerű – kevés ösztöndíjas hely van, és az Erasmusnak megvan az a kissé kellemetlen hátulütője, hogy drága – a kapott pénz nem fedezi a kinti életet, jelentős saját pénzzel kell megtámogatni – ha valaki ezt minden gond nélkül ki tudja fizetni, feltehetően nem a jól fizető állás megszerzése a legnagyobb gondja. Ha mégis összejön, és odakint megfelelő kapcsolatokat épít ki az ember, kétségkívül remek pozícióban van.

Hasonlóan jó a helyzet,

ha „menet közben” gyűjt az ember tapasztalatot, különféle szakmai gyakorlatokkal – ezek jellemzően a saját szorgalom gyümölcsei, ritkán fizetnek jól. Jellemzően semmit, ám a delikvens valós képet kaphat arról, hogy az általa megtanultak hogyan néznek ki a valóságban.

A szakosodás elvileg kódolt

már a tanulmányok folyamán is – több szakon lehet haladni harmadév után. A pécsi slágerirányok a pénzügy, a marketing, és újabban a számvitel. Itt már specifikusan, egy-egy irányzatnak megfelelően tanulhatnának a diákok – más kérdés, ebből mi mennyire hasznosítható. Harmadéves információforrásunk beszámolója alapján a pénzügy a leginkább – az itt megtanultak viszonylag közel állnak a realitásokhoz. Marketingen vagy menedzsmenten jóval több az elméleti vonatkozás, ezek nyilván nehézkesebben érvényesíthető tudást adnak. Ugyanakkor semmit nem jelentenek a későbbiekre nézvést: ugyanúgy általános tudást adnak, a specifikációnak megfelelően mélyített rész-ismeretanyaggal. Mindentől függetlenül lehet az ember bankár, bróker, elemző, adótanácsadó, vagy akár könyvelő (bár a mérlegképesség nem jár automatikusan, azért itt is meg kell szenvedni).

Maga az ismeretmennyiség sem jelent túl sokat,

ha az embernek vannak már ilyen-olyan kapcsolatai. Ezek birtokában már semmilyen gondot nem jelent az elhelyezkedés – ahogy ez máshol is jellemző. Informátorunk meglátásai szerint igazán ezek számítanak -aki ismer valakit, vagy akit ismernek, nyugodt lehet. Ilyen kapcsolatokra pedig a közgázon szép számmal fellelhető diákszervezetek adnak lehetőséget – Pécsett 12 ilyen működik, köztük az AIESEC, az MKT, vagy a Fiatal Értelmiségi Klub megfelelő tagozata. A fentebb említett szakmai gyakorlatok is ennek kedveznek – itt az ismeretségen kívül a szakmai kvalitásokról is meggyőzhetőek az illetékesek.

A legkényelmesebb helyzetben nyilván akkor

van az ember, ha szülei vállalkozásában várja hely – ilyenkor a fentebb felsoroltakra semmiféle szükség nincsen – bár némi külsős tapasztalat ártani itt sem tud. Ebben az esetben legalább biztosított a munkahely -

rizikója mindössze annyi,

hogy itt már a piacon kell helytállni – hasonlóan ahhoz a (főként elméleti) lehetőséghez, ha a friss diplomás saját vállalkozásba kezd. Azonban a piac törvényeinek vizsgálata már más lapra tartozik – bár elvben a tanultakat hasznosítva ezen a vonalon sem lehet különösebb gond...